A Partiscon TDK vendége Bálint Csanád

November 2-án, a BTK kari konferenciatermében, 16 órakor került sor Bálint Csanád akadémikus, az MTA Régészeti Intézet nyugalmazott igazgatója előadására, mely a közép- és kelet-európai kora középkori régészetének problémáit vette górcső alá. Az MTA Régészeti Intézet nyugalmazott igazgatója előadásának elején utalt Közép- és Kelet-Európa lemaradásának lehetséges okaira, tényezőire, illetve ennek sajátosságaira: bizonyos tényezők túlhangsúlyozására, a történelmi körülményekre és az egykor széles körben vallott „a régészet a történelem szolgálóleánya” szemlélet máig érezhető hatására. A régészet és a történelem szétválasztásának és összeegyeztetésének nehézsége mellett kitért az írott forrásokkal kapcsolatos problémákra is. A kutatásban tehát a történelmi emlékezet szerepe meghatározó, ahogy az is, hogy a régészeti leleteket mennyiben sikerül összeegyeztetni az írott forrásokkal. Az elméleti jellegű kérdések mellett azonban említésre kerültek a módszertani problémák is. Szó esett a kettős keltezésről, a fogalmak pontos meghatározásának szükségességéről a népvándorlás kori avar és a honfoglalás kori régészetben, a rangjelző tárgyakról, az egyes temetőknél megfigyelhető genetikai problémákról, valamint bizonyos leletek többértelműségéről. A leletek és lelőhelyek pontosabb értelmezéséhez megoldásként felmerült a kronológia, a korológia (elterjedéstan) és a nyelvészet segítségének igénybe vétele is.
Az előadás végül az elhangzottak megbeszélésével, megvitatásával zárult. A hallgatóság egyetértett abban, hogy a kutatás sikerességéhez a fentieken kívül, többek között az is szükséges, hogy a tiszteletet megtartva, de felül merjük bírálni nagy tekintélyű elődeinket, akiknek korukban aktuális elméleteik ma már nem biztos, hogy helytállóak, illetve az is, hogy kevésbé legyen a kutatás kultúraspecifikus: ne a leletek egy adott kultúrához, etnikumhoz kötése legyen a cél, hanem inkább az, hogy ezeknek milyen analógiáik vannak külföldön.

Holecska Tünde

Fotó: Walter Réka