A Pesti-síkság császárkori lakossága

A projekt keretében a Pesti-síkságon található három, egymáshoz földrajzilag és kronológiailag közeli szarmata településhez tartozó, nagy sírszámú temető teljes régészeti és történeti antropológiai, valamint részleges genetikai vizsgálatát végezzük el: Üllő 5. lelőhely, Ecser 7. lelőhely, Budapest, Péceli út (az utóbbi publikált, itt csak archeogenetikai vizsgálatokra kerül sor, illetve régészeti és antropológiai összehasonlító kutatásra). A három tudományterület eredményeinek összevetése alapján vonunk le következtetéseket a régió (Pesti-síkság) császárkori barbár lakosságának életmódjáról, betegségeiről, eredetéről és lehetséges biológiai kapcsolatairól, valamint társadalmi struktúrájáról. Online adatbázisban rögzítjük a leíró és képi adatokat, amelyek feldolgozásával előkészítjük az üllői és ecseri temető komplex monografikus publikációját.
A három tudományterület eredményeinek összevetéseivel választ keresünk a következőkre: 1. van-e vérségi rendezőelv a temetőkön belül régészetileg elkülöníthető csoportokon belül, illetve ezek a csoportok egymással rokonok-e (endogám vagy exogám közösségekről lehetett-e szó); 2. A temetőkhöz tartozó telepek objektumaiba bedobott egyének az adott közösség tagjai voltak, vagy idegenek?; 3. Az Üllő 5. lelőhelyen talált hun kori sírok halottai mutatnak-e rokonságot az üllői szarmata temető népességével? A lehetséges válaszok közelebb visznek egy a limes közelében lévő mikrorégióban élő barbár népesség társadalmi szerkezetének, variabilitásának megértéséhez, illetve történeti problémákra (a hun megszállás jellege, a társadalmi struktúra változása a kora népvándorláskorban) adnak megoldást.

Vezető kutató: Kulcsár Valéria

Projekt azonosító száma: NKFI K-142304