Hagyomány – örökség – megújulás. Középkori és kora újkori régészet Magyarországon 3: eredmények, kérdések, feladatok a 21. században címmel rendezett konferenciát a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2023. november 2-3. között. A kétnapos rendezvénynek a Károli Gáspár Református Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem adott otthont Budapesten. A konferencián tanszékünk munkatársai és PhD hallgatói is képviseltették magukat.
Egyéb kategóriaarchívum
Hallgatóink a kalocsai múzeum ásatásán
Tanszékünk hallgatói két hét gyakorlatot töltöttek Harta határában, Miklán, egy középkori templom és templom körüli temető feltárásán.
Köszönjük a kalocsai múzeumnak és az ásatásvezetőnek, Lantos Andreának a lehetőséget!
Fotó: Lantos Andrea
Kutatók Éjszakája a Régészeti Tanszéken
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara idén is csatlakozott a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozathoz. A Régészeti Tanszék változatos és érdekes programokkal várja az érdeklődőket 2023. szeptember 29-én. A nagyobbak számára hagyományos, illetve interaktív előadásokkal, gyakorlati foglalkozásokkal, kisfilmmel és társasjátékkal készülünk, a kisebbek pedig a játszóházban ismerkedhetnek a régészettel.
Életképek a Tiszavasváriból
Tanszékünk hallgatói és munkatársai Tiszavasváriban dolgoznak, ahol a nyíregyházi Jósa András Múzeummal együttműködve tanásatást végeznek. A terepmunkát követően hétvégén szabadidős programokra, gyárlátogatásra és a Sóstói Múzeumfalu megtekintésére is lehetőségük nyílt.
Hallgatóink a debreceni őskoros szakmai napon
A debreceni Déri Múzeum az Elveszett paradicsom – a mezolit vadászok letűnt világa című új kiállítása kapcsán szervezett egy szakmai napot, amin az ország több pontjáról vettek részt őskoros kutatók, valamint tanszékünk diákjai. Az előadások után Szeverényi Vajk, a program egyik szervezője, körbevezette a hallgatókat az állandó régészeti kiállításban, valamint Hajdú Zsigmond tartott anyagismeret órát számukra.
Fodor István (1943–2021)
Hihetetlennek tűnik, hogy Fodor István neve után most már ezt a második évszámot is le kell írnunk, annyira állandónak és kortalannak tűnt a tanítványok és pályatársak szemében: ugyanaz a szálfaegyenes termet, a szemüveg mögül elővillanó vizsgálódó tekintet, s ugyanaz a szarkasztikus, olykor csípős humor, mint évtizedekkel korábban. Egyedül csak a haja lett idővel kicsit fehérebb. S íme, az életmű most lezárult.