Ásatási tapasztalatok Németországban
Akárcsak az előtte lévő évben, 2016-ban is terveztünk egy pár hónapos részvételt egy németországi ásatáson. Áprilisban, váratlanul és meglepve kaptam a hírt, hogy június elején kezdetét veszi egy féléves projekt, amin szívesen látnak minket a vőlegényemmel. Németországban tartományonként egy műemlékvédelmi hivatal felel a feltárásokért, s mivel tartományonként nem kis területről beszélünk – Baden-Württemberg esetében 35 752 km2 – azokat is felosztják régiókra. Régiónként pedig a hivatal egy-egy vezető régésze irányítja a feltárásokat. Lelőhelyünk, Ludwigsburg-Römerhügel Dr. Christian Bollacher régiójához tartozott, így vele kellett felvennünk a kapcsolatot. Az első beszélgetésünk során kért fel az ásatás vezetésére és a technikusi feladatok ellátására.
A helyszín a már fent említett Ludwigsburg, amely Stuttgarttól északra található. A Römerhügel, azaz római domb/halom elnevezést a nem messze elnyúló római kori útról, illetve a területen található halomsírról kapta. Valójában két halomsírról van szó, amelyek közül az egyiket még a 20. század első felében feltárták, míg a másik továbbra is bolygatatlan. 2017 tavaszán a város külső területén lévő magánkerteket egy nagyberuházás miatt felszámolják, és az eddig városi tulajdonban lévő, beépítetlen Römerhügelre költöztetik. A műemlékvédelmi hivatal munkatársai a halomsírok miatt tartották fontosnak a szondázó ásatás elvégzését, abban reménykedve, hogy további Hallstatt-kori objektumok kerülnek elő. Azonban a La Tène D (Kr. e. 150–Kr. u. 15) korszakra datálható kelta sánc váratlan felfedezése, rendkívüli lehetőséget biztosított egy féléves projekt elindítására.
Június 6-án, az első munkanapon megnéztük a területet, és elkezdtük a humuszolást. Sajnos az időjárás és a tapasztalatlan gépkezelő kissé megnehezítette a kezdést, de júliusra minden gördülékennyé vált. A humusz alatti löszös talajban az objektumok jól láthatóan rajzolódtak ki. Viszonylag kis létszámú munkaérővel dolgoztunk ezen a 12 hektáros területen, de ez nem törte le a lelkesedésemet.
A négyzetes sánc (németül: Viereckschanze), árkait is számítva 100×100 méteres területen fekszik. Ez az adat tulajdonképpen hipotézis, amely a korábban teljesen feltárt sáncok méretein alapul, hiszen esetünkben a D-i árokszakasz már korábban megsemmisült a vízvezeték, illetve az aszfaltút kiépítése során. Jellemzően ezen az oldalon szokták kialakítani a bejáratot, ami itt is feltételezhető, mivel a többi oldalon nem találtunk kapura utaló nyomokat. A korszakra és típusra jellemzően az árkok a négy égtáj vonalán találhatók.
A kelta objektumokból, illetve az árok kelta kori rétegéből a Kr. előtti 2–1. századra jellemző, késő La Tène kori kerámiák (grafitos kerámia; besimított oldalú tálak és fazekak; geometrikus mintás, festett kerámiák; kézzel formált, egyszerű főző- és tárolóedények) és vasleletek kerültek elő. Nagyszámban találtunk haszonállatcsontokat, amely alátámasztja azt az elképzelést, hogy a sánc inkább élőhely, nem pedig menedék vagy rituális helyszín szerepét töltötte be. Erre utalnak a két helyen is épületet kirajzoló cölöplyukak, illetve a szemetesgödrök.
Az ásatás egyik kulcsfontosságú eredménye, hogy bizonyítást nyert a sánc területének későbbi, római kori használata. A német kollégák már régóta gyanították ezt a hasonló Viereckschanze árkainak felső rétegeiből előkerült római kori kerámiák (terra sigillata, korongolt szürke kerámia) alapján, azonban elsőként itt vált megkérdőjelezhetetlenné. A sánc keleti részén, valamint az árokban és azon kívül egyaránt feltártunk római kori objektumokat. A két legfontosabbnak a kővel kirakott kutat és a kőből épített pincét tekinthetjük, de találtunk római kori földpincét és gödörházat is. Ami mindannyiunk számára sok elmélkedést okozott, azok az árok római rétegéből előkerült teljes állatcsontvázak, négy kifejlett malac és egy tehén, medencéje fölött egy kismalaccal. Valószínűleg betegségben pusztulhattak el, bár így is kérdéses, miért éppen az árokba, és miért ily módon helyezték el őket.
Ami különösen értékes tudással gazdagított, az a térinformatikai technikák (lézeres mérőműszer; Agisoft modellező program; QGIS) elsajátítása és használata. A drónnal készített felszínfotók, a bemért lelőhelyhatárok és a programok használata sokban megkönnyítette a felszíntérkép elkészítését, illetve az elemzések elkészítését.
Piros Réka Ágnes
