Az SZTE BTK Régészeti Tanszéke 2011. augusztus 2 – október 10. között a M 43-as autópálya megelőző feltárását és ezzel együtt a régészeti jelenségek megfigyelését végeztük a Makó – Igási járandó lelőhelyen. Az ásatás kb. 20.000 m2-en zajlott. A kb. 2 hónap alatt 220 régészeti jelenséget figyeltünk meg, ezek főleg a szarmatákhoz köthetőek.

Minden kezdet nehéz, ez szinte az ásatások nagy részére igaz. Ez Makón se volt másként. Az első napokban és hetekben nem állt rendelkezésünkre minden szükséges felszerelés, illetve a munkások száma és személye is állandóan változott, mire megjegyeztük a nevüket, addigra már újakkal találkoztunk. A lelőhely megközelítése se volt mindig problémamentes, hol busszal, hol terepjárókkal, hol Defenderrel jutottunk el a kívánt célig, ami olykor elég kalandosra sikerült. Ha ez mind nem lett volna elég, a teherautókkal és a forgó-rakodó géppel is meggyűlt a bajunk. Egyikük sem a pontosságáról volt híres, de ez még a kisebbik gond volt, a nagyobbik, hogy szinte állandóan javítani kellett valamelyiket.

A kalandos kezdés után szépen elindultak a dolgok a maguk útján. Több hallgató is részt vett a munkálatokban, így mindenkinek lehetősége volt, hogy minden feladatból tevékenyen kivegye a részét (bontás, rajzolás, fotózás, leírás, csomagolás) és a felsőbb évesektől, technikusoktól, ásatásvezetőktől tanuljon.

A telep jellegzetességeihez a földbe mélyített házakon kívül az anyagkinyerésre használt gödrök tartoznak. Ezek szabálytalanok és igen nagyméretűek voltak. Feltehetőleg több ház is leégett a falu élete alatt. Ezt jól tükrözi, hogy a házak gödrét teljesen feltöltötték paticsdarabokkal. A durva kézzel formált, valamint szürke és téglaszínű korongolt kerámián kívül több olyan példány is előkerült, amely nem igazán jellemző a szarmatákra. A településen több kutya csontvázát is megtaláltunk. A leletek alapján a település kora a 3. századra tehető.

Az ásatás utolsó két hetének újdonsága volt, hogy nem csak a települést, de a hozzá tartozó temetőt is sikerült feltárnunk. Ez utóbbi vagy egyidős, vagy valamivel későbbi, mint maga a telep. Mivel csak az autópálya nyomvonalába eső részt tudtuk megismerni, így a levonható következtetések sem adnak egy átfogó képet.

A telephez tartozó temető hét sírját tudtuk dokumentálni, ebből hármat körárok vett körül. A sírok nagy részét kirabolták, kettőt kivéve, ennek ellenére sikerült olyan jellegzetes tárgyakat (tekercseléssel díszített ezüst hurkos-kampós fülbevaló, aláhajlított lábú fibula, kard, edények) megmentenünk, amelyek alapján a sírok kora a 3. század végére, illetve a 4. századra keltezhető.

A szarmata telepen és temetőn kívül újkori objektumokat is sikerült megfigyelnünk. Ezek főleg a feltárandó terület közepén kerültek elő: 2 sorban. Mindegyik földbe mélyített házat K–Ny-i irányba tájolták, illetve mindegyikben 1vagy 2 sütőkemencét alakítottak ki. Az előkerült kerámia alapján a 18. századra datálható.

Az ásatás leletanyagának feldolgozása folyamatban van. Hallgatói segítséggel megtörtént a Móra Ferenc Múzeumban restaurált tárgyak nyilvántartásba vétele és elhelyezése. Az ásatás „produktuma” több szakdolgozati témaválasztásra adott lehetőséget. A temető régészeti és embertani anyagát Lipták Gergő dolgozta fel, a telepkerámia egy részével Szabó Zsolt foglalkozik. Az újkori objektumokat Nagy Balázs elemezte szakdolgozatában, amelynek egyik vonatkozásával részletesebben a 2015-ös OTDK-án  szerepelt.

Hallgatói vélemények

Horváth Szabina: az a nyár egy valamit biztos behatárolt. A zenei ízlésemet. Ugyanis akkor vált kedvenc számommá a Pluto Hóember című száma. Nyáron. 50 fokban. Egy autóban. Egy meleg és koszos autóban. De imádtam, tiszta szívemből. És persze azóta sem láttam annyi kukoricást! De kár! 🙁 Viszont nagyon is jól jött még a kezdetek-kezdetén, ugyanis míg nem érkezett meg Toi-Toi WC, így a természet lágy ölét használtuk szükségleteink elvégzésére. Mikor végre megérkeztek külön női és férfi részleget alakítottunk ki. Viszont még ennyi paticsot se láttam életemben. Nagy veszélyhelyzet most nem alakult ki. Nem okoztam kárt sem magamban, sem másban, nem úgy, mint Ba első nyarán az ásatási gyakorlaton. Ott persze sikerült ráesnem egy kun csontvázra. Hanyatt. Neki nem tudom, hogy esett, nekem nagyon rosszul. Persze két vagy három hétig a hátsó felemen egy nagy lilás fekete folt éktelenkedett. Hiába, én szó szerint belezúgtam, azaz beleestem a régészetbe. Nah, itt most csak majdnem visszaestem egy nagy gödörbe Verával együtt, bár itt egész csontváz nem várt volna a gödör alján, csak ha jól emlékszem néhány állatcsont, illetve talán egy edény. (Így készülnek a törött kerámiák.)

Salamon Bernadett: ez az ásatás jól összehozta a csapatot. Az utazások során szinte mindig elől kellett ülnöm, hogy a sofőrt, Katát vagy Lacit szórakoztassam, hogy el ne aludjanak vezetés közben (amire már korábban volt is példa). Tibivel mindig gyűjtöttük az aktuális vagy kevésbé aktuális témákat, de a végére már kifogytunk belőle, na ekkor jött elő a nagyobb kávé mennyiség. Ennyi sport szeletet még életemben nem ettem, mint akkor, de nem is kellett rá költenem, mert mindig az előzővel nyertem, irigykedtek is érte a többiek. Egyszer át is kellett költözni a lelőhely egyik végéből a másikba, hogy az ártérhez eső részt is fel tudjuk tárni. A költözködés se volt teljesen problémamentes, illetve elég látványosra sikerült.

Szabó Zsolt: a makói feltárás nagyon sok pozitívumot hagyott bennem. Mivel ez volt az első ásatásom, sok mindent meg kellett tapasztalnom, de ebben mindenki a segítségemre sietett. Makón szinte mindent megmutattak, amit ott meg lehetett. Rajzolhattam, fotózhattam és persze az igazi fizikai munkából sem maradtam ki. Egy ilyen gyakorlati feladat minden téren, de főleg a régészetben nagy lendületet tud adni a tanulóknak. Mindenkinek ajánlom, hogy a kötelező két hét után is próbáljon minél többet kint lenni.

Résztvevők

Ásatásvezető: Kulcsár Valéria. Munkatárs: Pintér-Nagy Katalin.

Ásatási technikusok: Haraszti László, Csík Veronika.

Részt vettek az SZTE régészhallgatói: Boros Bence, Eszes Adrienn, Fábián Sára, Füleki Orsolya, Gruber Attila, Gyalai Zsófia, Horváth Szabina, Hrabák Zita, Jancsó István, Kurucz Máté, Lőrinc Dávid, Nyúl Tibor, Pilling Zoltán, Salamon Bernadett, Szabó Zsolt, Vadász Emese.