„Mainz ist meins!”

A történet egy szép tavaszi napon kezdődött. B. Tóth Ágnes tanárnő értesített, hogy megköttetett a két tanszék között a szerződés, úgyhogy készítsem a papírjaimat, mert ősszel Mainzba utazok. Mint egy valóra vált álom! És bár eleinte aggódtam, hogy a németem kicsit megkopott, hiszen nem használtam már 3 éve, nagy örömmel vetettem bele magamat a szervezésbe. Először is: felvenni a kapcsolatot a kinti irodával, órarendet kérni a következő szemeszterről (az órákat ugyanis még áprilisban fel kellett vennem), kollégiumot keresni.

A német egyetemeken az őszi szemeszter október közepén kezdődik és eltart február közepéig. Ezért az indulásom október 6-ra tolódott. Az érkezés nem volt épp zökkenőmentes, de a költözködés mindig sok gonddal jár, így bár fáradtan és szomorúan érkeztem, azért bennem volt az újdonság varázsa. De hogy is nézett ki az első napom: 14 óra buszút, 45 perc S-Bahn, 40 kg poggyász és várakozás a koli portáján, mert túl korán érkeztem, és még a szobámat sem rendezték be, semmi internet. Apróbb kétségbeesésemet próbáltam elnyomni és besétáltam a belvárosba, ahol gyönyörű épületek, tágas sétálóutcák és egy „Tisza-part” (Rajna-part) fogadott. 🙂 A város nagyon szép és hasonlít Szegedre: minden elérhető közelségben van!

Az első hét valahogy eltelt, a második viszont már több jóval kecsegtetett. Beiratkozás, ismerkedés. De igazán csak a harmadik hetet tartom a mainzi tartózkodásom kezdetének. Addig csak testben voltam jelen, de onnantól kezdve már lélekben is. Elkezdődtek az egyetemi órák (provinciális római régészet és Viking kori Skandinávia Dieter Quasttal), megkaptam a bérletemet, amivel két tartományon belül ingyen utazhattam (ellátogattam Wiesbadenbe, Frankfurtba, Kölnbe és a bonni karácsonyi vásárba). Mindeközben állandó látogatója lettem a Römisch-Germanisches Zentralmuseum könyvtárának (már ezért megéri az Erasmust megpályázni), sokat tanultam és persze kulturáltan szórakoztam. 🙂 Ami pedig az egyik legnagyobb ajándék, hogy a színházi belépők az egyetemisták számára ingyenesek, így annyit járhattam balettekre, operákra, színdarabokra, amennyit csak akartam.

Azoknak, akik szeretnének elmélyülni a német nyelv szépségében, megmártózni a német régészetben és egy csodálatos szemesztert tölteni egy kisebb, de annál szebb városkában, csak ennyit üzenek: kalandra fel, irány Mainz!

Piros Réka Ágnes
(2013/2014-es őszi szemeszter)