A farsangi ünnepkör folyamán a Partiscon TDK tagjai sem voltak restek, és Rácz Rita vezetésével egy felejthetetlen estét szerveztek tanárainknak és hallgatóinknak. A rendezvénynek a Széchenyi Café adott otthont, ahol a régészek az antropológusokkal karöltve belevethették magukat az éjszakába.

A diákoknak a hagyományokhoz hűen különböző próbákon kellett helytállniuk. Kezdetben a vállalkozóbb kedvű személyek részt vehettek a jelmezversenyen, melyen minden évfolyam képviseltette magát. Elsőseink rögtön az antikvitás világába kalauzoltak bennünket és bemutatták, hogy milyen volt egy görög, illetve egy római nő az ókorban. Őket követték a másodévesek, akik két korszak bemutatásával készültek. A honfoglalás kori táltos bemutatója után rögtön egy aktuálpolitikai helyzetbe csöppentünk és tanúi lehettünk egy szír terrorista és egy rabbi összetűzésének. Majd a harmadévesekkel ismét visszatértünk a régmúlba, ugyanis a Borsod mellett lévő vaskori alapokon nyugvó középkori várat láthattuk, mely még ma is visszavárja Wolf Mária Tanárnőt. Utánuk a negyedéveseket egy langobárd asszony képviselte, végül az ötödévesek jöttek két kelta nő alakjában. A zsűri végignézte a produkciókat, majd hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy a középkori vár és vaskori előzménye viszi a pálmát a kelta nőkkel együtt.

Na de, hogy a többiek se maradjanak ki a mókából, ezért a jelenlévők évek szerint csoportba verődtek, hogy megmérettessék magukat. Az első feladat nem kisebb falat volt, mint, hogy a csapatokból két-két embernek egymást váltva két-két fánkot kellett ennie, megelőzve a többi csapatot. Azonban, hogy ne legyen túl egyszerű a feladat, mindezt kéz nélkül kellet teljesíteni, a lekváros, porcukros fánkok pedig nem adták könnyen magukat, mindenkit összekentek, akit csak értek.

Miután a mosakodás megvolt, egy kis agytorna következett. A csapatoknak csalafinta kérdésekre kellett válaszolniuk. Az első feladat alapján, ami a Rosette-i kő nyelveit fejtegeti egy sima kvíz is lehetett volna, de aztán a második feladattal egyértelművé vált, hogy ez annál jóval bonyolultabb: a megnevezett tanárokat életkor szerint kellett sorba állítani. Ez már egy-két embernek nehézséget okozott, nem beszélve a harmadik feladatról, ahol a felsorolt lelőhelyekről kellett eldönteni, hogy valós-e vagy sem. Ez látszólag könnyű feladat volt, mert ki hallott volna Derecske–Nyalakodóról, hisz nem is létezik ilyen nevű lelőhely…… vagy mégis? Az utolsó feladat sem volt könnyebb, hiszen kövekről készült képek alapján kellett eldönteni, hogy vajon eszközként funkcionálhattak-e hajdanán.

A harmadik feladat már jóval mókásabb volt: adott csapatonként négy ember, előttük egy-egy kupica. Kettőben vodka, kettőben víz. A kihívás: elhitetni a zsűrivel, hogy mindenki csak vizet iszik. Itt már csak az rúghat labdába, akinek igazi pókerarca van. Voltak, akik nem tudtak úrrá lenni az arcizmaikon és lebuktatták saját magukat, azonban mindenki nagy meglepetésére az elsőéveseknek volt annyi önuralmuk, hogy csőbe húzták a zsűrit, ezáltal maximális pontot értek el ebben a körben.

Az utolsó feladatban a kreativitásé volt a főszerep. A csapatoknak egy-egy lapot kellett húzniuk, amin egy régészeti tárgy volt. Ezt kellett elkészíteniük az adott anyagok segítségével. Az elsősöknek a Quirinale-ökölvívó szobrának részletét kellett imitálniuk, amit a körülményekhez képest egész jól meg is oldottak. A harmadévesek a Willendorfi Vénuszt húzták, amit szinte tökéletesen le is másoltak. Az ötödévesek Agamemnón halotti maszkját kapták, aminek általuk alkotott másolata már-már az eredeti szépségével vetekedett. Természetesen az antropológusok sem maradtak ki a buliból, nekik a galgóci tarsolylemez replikáját kellett elkészíteniük, amit ők duplán is megtettek. Végül, de nem utolsó sorban a másodévesek a szilágysomlyói ónixköves császárfibula élethű másolatát készítették el, amivel rögtön megnyerték maguknak a zsűrit és ezzel együtt az egész vetélkedőt is.

A díjak átadása után az est az ismerkedés, a baráti csevegések és a jó hangulat fényében zajlott tovább.