2017 őszén a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének két hallgatója, Koczka Panna és Varga Bianka Zsuzsanna egy hónapot töltött Kínában a 2016-ban indult csereprogram keretein belül. Az első két hét alkalmával Xi’an városának közelében a Pekingi Egyetem tanszéki feltárásán vettek részt, majd a hátralévő időben a főváros fő nevezetességeit tekintették meg.

Beszámoló – Ásatás Zhouyuan bronzkori telepen

A hosszas előkészületeket követően 2017. október 16. délutánján landoltunk közvetlen járatunkkal Peking repülőterén, majd kissé fáradtan, de izgalomtól fűtve egyből a Pekingi Egyetem felé vettük utunk. A metrómegállóban találkoztunk az eligazítónkkal, aki megmutatta az aznapi szállásunkat, melyet az egyetem biztosított, valamint kézhez kaptuk vonatjegyeinket. Másnap hajnalban az első kisebb eltévedésünket követően felszálltunk az ásatás helyszínének közelébe tartó vontra, mellyel 5-6 óra alatt tettünk meg csaknem 1200 km-t Pekingtől Baojiba (1. kép).

A megérkezésünket követően a mellénk kiosztott diák kíséretében megtekintettük az ásatás helyszínét, másnap pedig a faluban kialakított múzeumot, benne a régészeti kiállítással. A többi hallgatóval csak a harmadik napon találkoztunk, mikor ténylegesen megkezdődött a munka, mivel az esős időt figyelembe véve előadásokon kellett részt venniük. Szállásunk pár perc sétára helyezkedett el a lelőhelytől, a fűtés hiányát leszámítva minden igénynek megfelelt. A munka egész héten tartott, a hét minden napján a terepen tartózkodtunk, kivéve mikor rendkívül nagy örömünkre vezetéssel megtekinthettük a híres agyaghadsereget (2. kép). Minden reggel 8 órakor volt gyülekező a két kisebb falu közötti földeken húzódó ásatás helyszínén, majd a déltől 2 óráig tartó pihenő után 5 óráig tartózkodtunk kint.

Minden hallgató a számára kijelölt szelvényben dolgozott. Többnyire a felbérelt munkások végezték a fizikai munkát, a diákok pedig a finomabb gyakorlatokat és a dokumentálást. A mi feladatunk abban állt, hogy a számunkra kijelölt társainkat segítsük, mely során megismertük a jellegzetes kínai feltáró eszközöket és technikákat, valamint mi is meséltünk a körülöttünk lévő érdeklődőknek az általunk tanult módszerekről és természetesen az országunkról is. Szinte mindenki először félénkebbnek mutatkozott, de pár emberrel sikerült egy kis idő múltán összebarátkozunk (3-4. kép). Ennek ellenére meglepően a munkások intézték felénk a legtöbb kérdést.

A megannyi újdonság és furcsaság megtapasztalása között a kínai étkezés világába is betekintést nyertünk (5. kép). A többnyire zöldségekből és rizsből álló színes menüt minden nap háromszor élvezhettük.

Peking és környékének felderítése

A két hét letelte után visszatértünk Pekingbe. A szállásunk a város szélén helyezkedett el nem messze az egyik legforgalmasabb metró vonaltól, mellyel könnyen be lehetett jutni a belvárosba. A gyors és barátságos tömegközlekedés jóvoltából egyszerűen eljuthattunk Peking híres épületeihez és parkjaiba, sőt a nevezetességeken kívül még a turisták által nem látogatott kis utcákon is barangoltunk. A két hét remek lehetőséget adott, hogy olyan helyekre ellátogassunk, mint például a Tiltott Város (6. kép), a Tienanmen tér, a Nyári Palota, vagy a Láma templom és a pekingi állatkert. Megtekintettük a város ékkövét is, az Ég Templomát, mely a Tian’anmen tértől délre egy közel 270 hektáros parkban található, és a Ming-dinasztia építészetének gyöngyszemének tartják számon. A park szent helynek számított, ahol a császár az év során a rituális ceremóniákat hajtotta végre (7. kép). A levegőből nézve a templomok kör alakúak, alapjaik négyzetet formálnak. A kínai mitológiában a kör az Ég, a négyzet a Föld szimbóluma, ennek megfelelően a park északi oldala félkör alakú, a déli pedig szögletes.

Bejártuk Peking nyüzsgő piacait, ahol helyi kézműves termékeket tekinthetünk meg, és megkóstolhattuk az utcai árusoknál kapható híres, számunkra legtöbbször furcsa távol keleti ételeket. Betekinthettünk a pekingi emberek hétköznapjaiba is, végigballagtunk Hutong szűk utcáin, sőt még riksán is utaztunk. Ezeken kívül volt szerencsék megcsodálni a Beihai parkot, mely a világ legősibb és leginkább épségben fennmaradt császári parkja, már több mint 800 éves múltra tekint vissza. A park főleg a Beihai tóból és a Qionghua-szigetből, vagyis a Jáde-szigetből áll. A Liao-, a Jin- és a Yuan-dinasztia császárainak téli palotája kapott itt helyet, majd a Ming- és a Qing-dinasztia császárainak parkjává vált, mely semmit nem vesztett a bájából az évek során (8. kép).

A fővárosban való tartózkodásunk utolsó szombatján, a korai órákban meglátogattuk a Jingshan parkot, ahova a helyi idősek szívesen járnak, hogy közösen padokon ülve énekeljenek, esetleg tornázzanak, de akadtak olyanok is, akik különböző táncokat lejtettek.

Két napra sikerült elszakadnunk Peking nyüzsgő mindennapjaitól és elutaztunk a Kínai Nagyfalhoz és megtekintettük a Ming sírokat is, melyek fővárostól mintegy 50 kilométerre északra fekvő festői szépségű völgyben helyezkednek el.

Köszönettel tartozunk a Szegedi Tudományegyetem és a Pekingi Egyetem intézményének és tanárainak, valamint Hoppál Krisztinának, hogy lehetővé tették számunkra ezt az életre szóló tapasztalatokban és kalandokban gazdag utazást.

Koczka Panna, Varga Bianka Zsuzsanna