Az 1921-ben Szegeden otthonra találó Ferencz József Tudományegyetem régészeti intézetének tényleges működése 1924-ben indult meg a februárban adjunktussá kinevezett Banner János és a májusban az intézet vezetőjének kijelölt Buday Árpád működésével. Mindketten az 1899-ben létrehozott kolozsvári régészeti intézet megalapítójának és felvirágoztatójának, Pósta Bélának a tanítványi köréhez tartoztak. Míg Banner Pósta tágabb tanítványi köréhez tartozott, addig Buday közvetlen kapcsolatban állt a kolozsvári régészeti iskola alapítójával, 1919-es halálát követően Buday követte a kolozsvári intézet és a régiségtár élén.

A szegedi egyetem újjáformálódó intézete nemcsak nevében, személyi állományában, hanem szellemiségében is folytatta a kolozsvári hagyományokat.
Buday és Banner tevékenysége nyomán a szegedi intézetnek három fő tevékenységi köre formálódott ki: a tanárképzésben és az ismeretterjesztésben való aktív részvétel, elméleti és gyakorlati ismeretekkel egyaránt felvértezett régészek, muzeológusok képzése, valamint tudományos kutatások végzése a Dél-Alföldön.

Tanszékünk fennállásának 100. évfordulója alkalmából 1924 folyamán több rövidebb írással emlékezünk meg a szegedi régészképzés történetéről.