A szegedi régészeti oktatás létrehozói, Buday Árpád és Banner János a szegedi egyetem régészeti intézetének megszervezésével párhuzamosan alapították meg az intézet régészeti gyűjteményét 1924-ben. A tár, ellentétben a kolozsvári elődjével, elsődleges és egyetlen feladatát a régészeti oktatásban betöltött szerepe jelentette. Az egykori intézet gyűjteményének anyaga a paleolitikumtól a késő középkorig szinte az összes korszakot, kultúrát reprezentálta. Mintegy 120 lelőhely több mint 11.000 tárgyát foglalta magába, melyet három teremben és az intézethez tartozó folyosón helyeztek el. Az intézetnek volt egy „laboratóriuma” is, ahol a tárgyak restaurálását és fotózását végezték. A gyűjtemény teljes anyaga döntő többségében régészeti leletekből (érmék, kerámia, fém-, csont- és kőeszközök) tevődött össze, emellett kisebb számban tartalmazott ember- és állatcsontokat. Szerves részét képezte továbbá a különböző másolatokat tartalmazó kollekció, mely kerámiák, csont- és kőeszközök gipszmásolatait (például a hannoveri múzeumból) őrizte, valamint 4 vagy 5 in situ kiemelt, főként hamvasztásos és korhasztásos sírokat (Ószentiván).
A régészeti leletek kisebb része diplomáciai úton, ajándékként, csereként, letétként és vásárlás útján, nagyobb része pedig az intézet saját terepbejárásaiból és ásatásaiból származott.
A gyűjtemény leletanyaga nem csak időben, hanem térben is meglehetősen széles spektrumot ölelt fel. A tár anyaga legfőképpen Kárpát-medencei lelőhelyekről származik, de emellett megtalálható néhány Nyugat-Európából, Itáliából, Balkánról (például La Micoque, Firenze, Karanovo, Théra) és a Közel-Keletről (Tabun-barlang) származó, főként szórványként begyűjtött tárgy.
Az intézet és vele a gyűjtemény a II. világháború után méltatlan körülmények közé került. Egy ideig az egyetem folyosójára kitelepített egykori intézeti szekrényekben tárolták, majd több mint két évtizedig a szegedi múzeum nyújtott védelmet számára. A 2015-ben tanszékünkre hazatért hányattatott sorsú régészeti gyűjtemény anyagának rendezésében, feldolgozásában, kiállítások rendezésében aktívan részt vesznek a hallgatóink is. Ezzel újból megvalósult Buday Árpád és Banner János egykori elsődleges célja, a gyűjtemény ismét oktatási célokat szolgál.