Tanszékünk munkatársa, Vörös Gabriella tartott előadást régészhallgatói közreműködésével 2016. április 22-én a Szőts Katalin által vezetett Vakok Klubja tagjainak a Somogyi-könyvtár Hangoskönyvtárában.

Az SZTE Régészeti Tanszék címzetes docense a Kézzel fogható történelem (leletek a szegedi régészeti tanszék gyűjteményéből) című előadásában többek között beszélt a Szeged környéki régészeti kultúrák sajátosságairól, a régészeti terepi munkák módszereiről. Vörös Gabriellának és Szőts Katalinnak, a Vakok Klubja vezetőjének fontos szempont volt, hogy milyen módon szemléltessék az előadáson elhangzottakat a gyengénlátóknak. Erre a célra az előadó a tanszéki gyűjteményből állított össze egy kisebb válogatást, 30 darab, főként eredeti régészeti leletet, kisebb részben másolatot. A hallgatóság a tárgyakat a tanszék diákjainak a segítségével kézbe vehette, saját maga érzékelhette a tárgyak (kőeszközök, hálónehezékek, fibulák, lándzsák) anyagát, a megmunkálás, készítés nyomait, tapinthatta a különböző díszítési módokat. Vörös Gabriella diákjaival egy tapintható idővonalat is készített, melyen egy kartonra ragasztott különböző anyagú, felületű és méretű gyöngyök jelölték a fontos időhatárokat az újkőkortól az újkorig. A klubtagoknak hatalmas élményt nyújtott, hogy több ezer éves eredeti tárgyakat vehettek kézbe, és ez által számukra is tapinthatóvá vált a történelem legalább egy kis szelete.

A Vakok Klubja tagjainak véleménye az előadásról
„Múlt héten a Móra Múzeum régebbi igazgatónője tartott színvonalas, élvezhető, mindenki számára érthető előadást és bemutatót a történelmi korokról fennmaradt régészeti leletekkel. A tárgyakat a klubtagok tapintással is érzékelhették, így az erősen látássérültek sem maradtak ki az élményből.”
Andrea

„Tetszett. Nagyon jó volt, hogy hoztak tárgyakat, és nem csak előadás volt, hanem meg lehetett fogni a tárgyakat, s ahogy tapogattuk őket, magyaráztak, s lehetett kérdezni is. Jót beszélgettünk közben a tárgyakról.”
Szóval jó volt.
Zoli

„Több ezer éves tárgyakat tapinthattunk. Tetszett a tanárnő előadása, a Szeged környékének ismertetése és a tapintható idővonal. Bár én valamennyit látok, de a vakok számára nagyon sokat segített, hogy így jobban érzékelhették az időt.”
Lajos