A SZTE BTK Régészeti Tanszéke 2009. július 14 – november 23. között megelőző feltárást, és ezzel párhuzamosan régészeti megfigyelést végzett Hódmezővásárhely-Gorzsa X. homokbányában. A lelőhely nagy kiterjedésű, több mint 50.000 m2  területű. Ebből 14.974 m2 teljes feltárására került sor. Emellett 8.841 m2-t csak részlegesen tudtunk feltárni, mivel a lelőhely bizonyos területeken igen intenzív, több rétegű. Ez utóbbira a munka megkezdése előtt semmilyen jel sem utalt. A megelőző feltárás területén kívül a régészeti megfigyelés során előkerült objektumok és leletek további 9.000 m2 feltárását tették szükségessé. A homokkitermelés ütemezése miatt ennek feltárása sürgető volt.

A munka során négy korszakból, a későbronzkorból, a népvándorlás korából (5–6. század), az Árpád-korból, valamint a későközépkorból kerültek elő objektumok és leletek. A különböző korszakokból több mint 1500 objektumot bontottunk ki, melyek között 21 ház, 46 külső kemence, illetve kemencebokor, 7 kút, 9 vízgyűjtő, 834 gödör, 446 cölöplyuk 191 árok látott napvilágot. A földbe mélyített egy helyiséges házak egy része népvándorlás kori, a gepidákhoz köthető. Nagy többségük azonban az Árpád-korba tartozik. Az Árpád-korra keltezhető az a ház is, amelynek erősen ledöngölt padlójába két malomjátékot karcoltak. Közülük az egyiket sikerült in situ kiemelnünk. A nagymennyiségű cölöplyuk, a több helyen megfigyelt omladékok és járófelületek azt sejtetik, hogy a település későközépkori időszakában a házak a földfelszínen álltak. A kutak bélés, illetve faszerkezet nélküli, úgynevezett kopolya-kutak voltak. Az árkok egy része vízelvezetésre szolgálhatott, míg más részük kerítés lehetett. Különösen valószínű ez a lelőhely keleti oldalán elhelyezkedő, nagyméretű, több ágú, U alakú árok esetében.

A településobjektumok mellett két sírt is kibontottunk. Mindkettő az 5–6. századra keltezhető.

Mind az objektumokból, mind szórványosan igen sok lelet látott napvilágot. A nagytömegű kerámiaanyag és állatcsont mellett III. Béla rézpénzei, I. Ferdinánd denárai érdemelnek említést. Az ásatás kiemelkedő jelentőségű lelete egy bronz pecsétnyomó, melynek előlapján gótikus minuszkulás köriratban Szűz Mária látható a gyermek Jézussal.

Az ásatáson a tanszék oktatói, valamint hallgatói dolgoztak. A leleteket a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai restaurálták. A feltárás dokumentációját és a leletanyag feldolgozását a hallgatók bevonásával folyamatosan végezzük.