Bálint Alajos (1902–1983) Lugoson született, de a vezető postatisztviselő apját még Trianon előtt Makóra helyezték, kézenfekvő volt a Kolozsvárról Szegedre átköltöztetett egyetemre jelentkeznie. Történelem–földrajz szakot végzett, de azonnal Buday Árpád óráit kezdte látogatni. Doktori értekezése („Csanád, Arad, Torontál közigazgatásilag egyesített vármegyék régészeti katasztere”) az első ilyen típusú munka volt. Gyakornok, tanársegéd, adjunktus volt, majd 1938-ban a visszacsatolt Felvidék kassai múzeumába irányították, hogy szervezze meg az ottani régészeti munkát. Kisebb leletmentések mellett a vizsolyi templom feltárását vezette. 1945 tavaszán a csehszlovák államra hűségesküt nem tett magyarokat kiutasították, de őt visszatartották azzal a feladattal, hogy a betléri kastélyt rendezze be. Szeptemberben családjával elhagyta az országot, de könyvtárát szándékosan hátra hagyta. A miskolci múzeumban helyezkedett el, miniszteri biztosként vett részt a köz- és magángyűjteményekben keletkezett károk felmérésében. 1947-ben igazgatói beosztással a kecskeméti múzeum háború utáni rendbehozatala volt a feladata. 1949 decemberében a szegedi múzeum igazgatója lett; először a Somogyi Könyvtártól való kettéválasztást kellett megoldania. Országosan páratlan volt a múzeum bővítése (a két további szárny csak tervben maradt). Az új módszerű kiállítások mellett (pl. „A Fehértó élővilága”), a múzeumban hangversenyeket is szerveztek. Mindeközben régészként – az állandó leletmentések mellett – nagyobb ásatása Nyársapáton volt, az akkoriban meginduló középkori faluásatási program kezdeteként és az országos dunakanyari megelőző feltárásokon. 1958-tól kezdve óraadó tanárként vett részt az egyetemi oktatásban (régészet, középkori történelem), 1964-ben címzetes docenssé nevezték ki. 1968-ban megyei múzeumigazgatóként ment nyugdíjba.

Bálint Csanád