Bende Lívia történelem–régészet szakon végzett 1992-ben a József Attila Tudományegyetemen. Először Kalocsára került, majd 1993-tól haláláig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban dolgozott régész–muzeológusként. A Budapesti Műszaki Egyetemen műemlékvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett 1997-ben A szőregi Árpád-kori templomromról írott munkájával. Doktori disszertációját az ELTE-n 2006-ban védte meg Temetkezési szokások a Körös–Tisza–Maros közén az avar kor második felében címmel.
Műemléki helyreállítást megelőző hitelesítő ásatást végzett a Szőreg–Apátság utcai templomrom területén, a szegedi Dömötör-toronyban, a szeged-alsóvárosi ferences templomban. Részt vett a Pitvaroson épülő víztározó és az M5-ös autópálya nyomvonalán végzett megelőző feltárásokon, így Röszke, Szeged, Kiskundorozsma, Szatymaz, Balástya, Kistelek határában végzett kutatásokat.
Publikációinak jelentős része az avar kor kérdéseivel foglalkozott, de az általa feltárt őskori és honfoglalás kori lelőhelyeket is hasonló gondossággal tette közzé.
Jelentős volt szerkesztői tevékenysége: 1995 óta társszerkesztője volt a Móra Ferenc Múzeum Studia Archaeologica sorozatának, továbbá 25 régészeti tárgyú tanulmánykötetnek, monográfiának és katalógusnak. Meghatározó volt igényessége, kifinomult ízlése a kiadványok arculatának kialakításában.
Tagja volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, az Ősrégészeti Társaságnak. Munkásságát a Móra Ferenc Múzeum 2002-ben megosztott Tömörkény-díjjal ismerte el.

Anders Alaexandra – Lőrinczy Gábor