Banner János (1888–1971) a kolozsvári egyetemen végezte a tanulmányait, 1924. február 16-án nevezték ki a szegedi egyetem régészeti intézetének adjunktusává. amelynek 1924 és 1946 között volt munkatársa, 1937 és 1946 között vezetője. 1941–1942 között a bölcsészkar dékáni tisztét töltötte be. 1937 és 1944 között a Régészeti Intézet folyóiratának szerkesztője. Az 1927-ben létrejövő Alföldkutató Bizottság tagja. Az 1943-ben megalakuló Alföldi Tudományos Intézet alapító tagja, az intézet régészeti tevékenységének irányítója. Az 1941-ben, szorgalmazására megalapított Alföldi Régészeti Kataszteri Intézet vezetője. 1946-ban elhagyta Szegedet és a budapesti egyetem ősrégészeti tanszékének irányítását vette át. Számos tanárképzéssel kapcsolatos bizottság tagja. Különböző diákvédő szervezetek munkájának aktív résztvevője (például a Diákjóléti és Diákvédő Iroda tagja, majd 1937-től 1940-ig elnöke).
Banner János a 20. század kiemelkedő őskoros régésze, akinek a nevéhez számos régészeti kultúra azonosítása fűződik. Jórészt Hódmezővásárhely határában végzett ásatásai lehetővé tették a legkorábbi földművelő, letelepedett közösség, a Körös kultúra tényleges időrendi helyzetének tisztázását. Úttörő jelentőségűnek bizonyult a Kökény-dombon vagy Szakálháton feltárt gazdag leletanyag tudományos közzététele. Banner nevéhez kötődik a késő rézkori, általa Péceli kultúrának nevezett leletcsoport első monografikus feldolgozása. Tudományos munkássága mellett jelentős volt szegedi közéleti tevékenysége, tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak.

(SZTE Klebelsberg Könyvtár, Képtár és Médiatéka)


