Banner János (1888–1971) a kolozsvári egyetemen végezte a tanulmányait, 1924. február 16-án nevezték ki a szegedi egyetem régészeti intézetének adjunktusává. amelynek 1924 és 1946 között volt munkatársa, 1937 és 1946 között vezetője. 1941–1942 között a bölcsészkar dékáni tisztét töltötte be. 1937 és 1944 között a Régészeti Intézet folyóiratának szerkesztője. Az 1927-ben létrejövő Alföldkutató Bizottság tagja. Az 1943-ben megalakuló Alföldi Tudományos Intézet alapító tagja, az intézet régészeti tevékenységének irányítója. Az 1941-ben, szorgalmazására megalapított Alföldi Régészeti Kataszteri Intézet vezetője. 1946-ban elhagyta Szegedet és a budapesti egyetem ősrégészeti tanszékének irányítását vette át. Számos tanárképzéssel kapcsolatos bizottság tagja. Különböző diákvédő szervezetek munkájának aktív résztvevője (például a Diákjóléti és Diákvédő Iroda tagja, majd 1937-től 1940-ig elnöke).
Banner János a 20. század kiemelkedő őskoros régésze, akinek a nevéhez számos régészeti kultúra azonosítása fűződik. Jórészt Hódmezővásárhely határában végzett ásatásai lehetővé tették a legkorábbi földművelő, letelepedett közösség, a Körös kultúra tényleges időrendi helyzetének tisztázását. Úttörő jelentőségűnek bizonyult a Kökény-dombon vagy Szakálháton feltárt gazdag leletanyag tudományos közzététele. Banner nevéhez kötődik a késő rézkori, általa Péceli kultúrának nevezett leletcsoport első monografikus feldolgozása. Tudományos munkássága mellett jelentős volt szegedi közéleti tevékenysége, tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak.